A művészet mást jelentett régen és mást jelent ma. Hogyha például a zenét vesszük, azt talán sokkal többen értették, művelték régebben, mint manapság, ugyanis talán apáról fiúra, nemzedékről-nemzedékre örökítették át. Hogyha a családban valaki tudott zenélni, valamilyen hangszeren játszani, akkor ott nagy valószínűséggel a gyermek is megtanulta.
A festészettel talán kicsit más a helyzet, ugyanis ott már sokkal nagyobb türelemre, higgadtságra és hajlamra van szükség. Azt nem tanulja meg a kisgyermek, arra hajlam és ahhoz egy kis tehetség is szükséges. Mégis, a mai képek előhívása és a régi képek előhívása -akár festés által- között rengeteg különbséget vélhetünk felfedezni. Igazán szép régi képeket, festményeket kiállításokon, tárlatokon láthatunk, vagy egy-egy régi nemesi házban, ahol a családfő szerepel a festményen és utódai megőrizték azt. Ezek a szép képek nemcsak a régiségük miatt értékesek, hanem a ráfordított alapos munka miatt is. Nemcsak portrékról, hanem élethű tájképekről is szó van. A ma előállított, nyomtatott képeknek-legyenek akármennyire szépek is- sokkal alacsonyabb az értékük, hiszen szalagon jönnek ki.
Az eszmei értékük legalábbis jóval kisebb. Azoknak, akik a festett képeket kedvelik nagyon nehéz dolguk van ma, ugyanis elég kevesen művelik ezt műfajt. A ma előállított érdekes képek teljesen más technológiával készülnek és nehézségüket tekintve, hosszabb vagy rövidebb ideig készülnek el. Legyen szó mai technikával készült szép képekről, vagy festményekről, egy biztos: a minőségi munkát ma is és régen is meg kellett fizetni és jó, ha a nem sajnáljuk a pénzt a minőségi dolgokért.