Minden irodalomnak megvannak a sajátosságai, minden regény születésekor az író abban reménykedik, hogy valaki kézbe veszi majd és szívesen hajtogatja a lapjait. A sci-fi irodalom a jövőbe látó fiatal generációt célozza meg, akik nem elégednek meg a tudomány jelenlegi állásával, kíváncsiak a jövő titkaira.
Legyen az regény vagy novella, egyaránt szívesen veszik kezükbe és addig le sem teszik, amíg ki nem olvassák. Furcsa ez a ragaszkodás, ugyanis más irodalmi témák nem annyira izgatják őket, sőt, mondhatni ellenszenvvel viszonyulnak, főleg a szocialista időszak irodalmához.
Valószínű kiérzik belőlük a hazugságokat, a féligazságokat, amelyeket a lepel alatt eladni kényszerültek a szerzők. Érdekes megvilágítás ez és rengeteg tanulságot lehet leszűrni a jövő írói számára.
Az eszmék nagy áldozatokkal járnak, de egy író vagy költő nélküle olyan, mint egy csiga a háza nélkül. Az irodalomban féligazságok nincsenek, csak fekete és fehér. A sci-fi irodalom nagy szerencséje az, hogy a benne leírt történet eleve nem létezik, egy olyan jövőbe néző mese, ami nem jelent veszélyt senkinek.